Nagybörzsöny 2026.

Gondolatok a nagybörzsönyi gyülekezeti táborról

Gyülekezetünkkel a szokásos nyári tábort idén Nagybörzsönyben töltöttük. Közel százan vettünk részt az alkalmon, köztünk sok-sok gyermekkel és fiatallal, illetve egy kutyussal. 

 A első este és délelőttönként Járay Márton előadásait hallgattuk, fókuszban a gyülekezettel, a gyülekezeti élettel. Szó szerint. Az ismert bibliai kép, a közösség mint test új megvilágításba került – ahogyan egy testtel kapcsolatban is felmerül az egészség, az egészséges működés kérdése, ez éppúgy megfeleltethető egy közösség életére nézve is. Olykor naturális részletekbe menően boncolgatta a témát előadónk: orvosi pontossággal szembesülhettünk azzal, ahogyan a test működik, például lélegzik, táplálkozik, kiválaszt, vérkeringése és immunrendszere van stb., ugyanez igaz egy gyülekezetre is, amely nem mindegy, milyen lelki táplálékot vesz fel, mit szív, enged magába, min rágódik lelki értelemben, és például milyen keringés kapcsolja össze a szervek, tagok működését. Kisebb csoportokban ezen gondolatok mentén beszélgettünk tovább. A hét témái is eköré szerveződtek, helyet kapott a közösségünkre, saját hitünkre való reflektálás, a fenyvesi gyülekezetplántálás, a misszió kérdése is. A gyermekek a felnőttes programok alatt két csoportban külön foglalkozásokon vettek részt.

 A lelki üzeneten túl Istennek nagy ajándéka volt ez a tábor, hiszen vasárnaponként, más gyülekezeti alkalmakon talán csak a közeli ismerősökhöz lépünk oda néhány szóra. Itt azonban csodálatos volt együtt lenni, rácsodálkozni egymásra, az általunk kevésbé ismertekkel is nagyokat beszélgetni. És mindenki hozott, adott magából, a lelkéből, az adottságaiból valamit a többieknek. Volt, aki profin vízitúrát vagy kisvasutazást szervezett, volt, aki a környezetében levőket mindig megnevettette, volt, aki naponként reggeli tornát tartott vagy zenélt, más éneket tanított, volt, aki túrát vezetett, gyerekekre vigyázott, egy kedves szót szólt vagy ránk mosolygott, volt, aki meghallgatott másokat és sorolhatnánk. Harmonikus és összehangolt volt a közösség mint test működése ezen a héten – hiszem, hogy ezt mindnyájan megtapasztalhattuk.

 Jó volt együtt lenni Istent dicsőítő éneklésben, imádságban, az ő gyógyító, közösségformáló jelenlétében. De öröm volt egyszerűen együtt étkezni, kávézni, játszani, nevetni, evezni, túrázni. Nagybörzsöny erdőbe futó utcácskái, csendje, a 800 éve álló Szent István-templom pedig maradandó emlékké teszik a közösen töltött napokat. Már most várom a jövő évi együttlétet! SDG!